Nagyon sok rejtett tartalom került a felszínre, ami az énképünkkel, a világszemléletünkkel, az életcélunkkal, a családunkkal volt elsősorban kapcsolatban. Rengeteget tanulhattunk ezekről-ezekből, vagy ha nem, akkor lehet, még mindig kifelé mutogatunk, másokat okolva a nehéz és nehezebb fordulatokért. Kerüljük ezt, magunknak ártunk vele leginkább.
Legyünk jók, kedvesek, szeretetteljesek önmagunkkal. Fogadjuk el és szeressük azt a személyt, akit énként ismerünk. Mert hiszen hogyan is várhatnánk, hogy más jó, kedves, szeretetteljes legyen velünk, ha mi magunk sem vagyunk azok magunkkal?
És vajon mennyi hitele, érvénye van annak, amikor azt mondjuk valakinek: "Szeretlek, jót kívánok neked!" - ha az, aki ezt mondja szeretettelen, üres, vagy ami még sötétebb: indulatokkal, méreggel, haraggal, el nem fogadással, elutasítással van teli még önmagával kapcsolatban is...
A naptári évnek ugyan nincs jelentősége asztrológiai szempontból, sem a személyes évünk szempontjából, mégis: a társadalmi normáink szerint ilyenkor lezárunk egy évet és január elsejével elindulunk egy újban. Emiatt a társadalmi konszenzus miatt energetikailag is van hatása az évzáró/évnyitó fordulatnak. Egy nagy, közös álomban élünk mindannyian, amelyben most egy új év kezdődik. Nem mindegy, hogy rémálomnak éljük vagy éppen egy kalandos vígjátéknak. Rajtunk is múlik rengeteg minden.
Ezért elsősorban tegyük meg azt a keveset, amitől biztosan jobbá válik a közös és a személyes (álom)világunk is: szeressük önmagunkat, hogy szerethetők legyünk és hogy képesek legyünk másokat is szeretni.
A valódi belső énünk csak így válik megismerhetővé, csak így indulhatunk bátran és eredményesen az önismeret útján, csak így válhatunk a magunk és mások javára.
Boldog, derűs, gazdag, jó dolgokat érlelő új évet kívánok!
Márton Ibolya - Szeged, www.tudathang.hu - tudathang@gmail.com
