A tegnapi sorokhoz  és a tegnapi képhez kapcsolódom a ma este teljessé váló telihold inspirációjával.
A tegnap megosztott képen levő kutyus szerint: gondomat viseli, etet engem, tehát ő Isten lehet. A cicus szerint: gondomat viselik és etetnek engem, tehát én Isten lehetek.
Farkát csóváló kiskutyaként élsz, aki sóvárgó szemekkel lesi a jutalomfalatot? Beképzelt macskaként élsz, aki azt hiszi, a jó dolga azért van, mert ez neki jár?
Esetleg tisztában vagy azzal, hogy minden, ami történik veled, ok és okozat következménye? Vagyis nincs jutalomfalat, kegyelemkenyér, és nincs „nekem ez jár”, „mert megérdemlem” sem. Amilyen magot vetsz, olyan növényt nevelsz. Ha kaktusz magját veted el, ne csodálkozz, ha szúrja a feneked a tüske. És ha ennél jobbra-többre vágysz, akkor más magokat kellene  elhintened.  A telihold segít abban, hogy tudatosabban ráláthass arra, aki vagy , segít elindulnod vágyottabb irányba: ha illatos virágot szagolgatnál inkább a kaktusztüskében ücsörgés helyett, most könnyebb meglátnod, merre van a magbolt. ;)
Márton Ibolya - www.tudathang.hu - tudathang@gmail.com